A fiatalabb csapat a megállított bajnokság nyolc csapatos Délkeleti csoportjában szerepelt, ahol végül az ötödik helyet érte el, igaz nyolc mérkőzéssel a háta mögött.
Nem indult rosszul az év, a Törtel ellen győztünk, sőt két mérkőzés alatt több, mint húsz találat jutott a kapujukba.
Az Abony ellen kaptunk egy jókora pofont, majd nagyon színvonalas találkozót játszottuk az Aranyszarvas ellen, ahol ugyan kikaptunk, de valóban magas intenzitású, szép focit játszó csapatok mérték össze a tudásukat.
A Nagykáta és az Újszilvás elleni találkozókból roppant módon rosszul jöttünk ki, hullámvölgybe is került a csapat ekkor, igaz a gólszerzéssel álltunk nagyon hadilábon ekkor.
A Nagykőrös és a Tápiószecső elleni találkozók viszont sikerrel zárultak, és felzárkóztunk annyira, hogy egy jó tavasszal akár a dobogóért is versenyben lettünk volna.
Említésre méltó volt Horváth István, aki 17 góljával szomorította el ellenfeleit, és jó támadójátéka mellett az előkészítésben is jeleskedett.
U16-os csapatunk szintén a Délkeleti-csoportba került, 12 csapat mellé, ahonnan rögtön indulás után kizárás következett be, méghozzá a Péteri csapata távozott. Az előző évad nagy létszámú csapata különböző indokok után kissé megfogyatkozva, és kevesebb belefektetett energiával már nem volt olyan sikeres mint korábban.
Csupán 50%-át nyertük meg a mérkőzéseinknek, igaz játékban sokszor sikerült ellenfelünk fölé nőni, ám volt olyan is, amikor teljesen nullát teljesített a csapat. Előfordult olyan, hogy előnyből buktunk el pontokat, ami hogyha végigmegy a bajnokság, alighanem nagyon fájó lett volna a dobogó szempontjából.
Bravúrkategória, hogy a Nagykőrös ellen négy pontot is szereztünk, ám amekkora siker ez, olyan fájó egy 0-2-es félidei állás utáni Jászkarajenő elleni döntetlen.
A Tápiószele ellen a lefújás előtti percben büntetőt hibáztunk, előnyből buktunk az Aranyszarvas ellen, noha ellenfelünk sokkal jobb futballt játszott.
Az Újszilvás elleni 2-2-es mérkőzésen helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, s noha ellenfelünknek is voltak helyzetei, alighanem közelebb álltunk a győzelemhez, a Vecsés elleni 2-3-as vereség azért volt roppant fájó, mert közel 16 hónapig nem veszítettünk pontot hazai környezetben.
Összességében egy felemás szezont tudhatunk magunk mögött, (na meg csonkát...), melyről elmondható, hogy kicsit mélyebb merítéssel, nagyobb odaadással akár eredményesebbek is lehettünk volna, viszont a csapatjáték fogalmát egyre jobban megismertük. Hiányzott az egység, a vezér a csapatból ahhoz, hogy a nagy pályán is remek eredményeket érjünk el, úgy, mint a futsal7vége során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése