Az első mérkőzés nyögvenyelősen indult, ugyanis a kartaliak másik csapat igazolásaival jöttek el, így bő 25 perces csúszással indult minden. Rendkívül kedvezően indult számunkra a mérkőzés, hiszen egy szép indítás után Földi egy átvétel után, fordulásból a kapuba bombázott. Sajnos a folytatás már nem volt ennyire zökkenőmentes, hiszen öt perc alatt, háromszor is a kapunkba találtak az UV-zöld mezesek. Egy ízben egy pontrúgást kötően lemaradtunk, kétszer viszont létszámfölényes támadásunkba hibáztunk, és a kontrából gólt kaptunk. Már-már rendeződtünk, kezdtünk visszajönni a mérkőzésbe, amikor a félidő lefújása előtt újabb gólt kaptunk. Nehéz helyzetben voltunk, de nem adtuk fel. A második játékrészben lényegében irányítottunk, tempót diktáltunk, viszont nem nagyon maradt erő a támadások befejezésére, a lövésekre. Az utolsó tíz perchez érkezve Kukléta cselezte ki a kapust és gurított az üresen álló kapuba. Hiába tettünk mindent meg, végül csak a szépítés jött össze Nagy révén. Így 4-3-as vereséget szenvedtünk az első találkozón, de nyitva volt továbbra is a döntő kapuja.
A második mérkőzésre úgy mentünk ki, hogy mindent megteszünk a győzelemért. Számos lehetőség adódott előttünk az elején, de csak egy ízben találtunk a kapuba, Kukléta révén. A folytatás kiegyenlített volt, mindkét csapat előtt voltak lehetőségek, az első félidőben mindkét csapat kétszer talált a kapuba. Rendkívül nyitott volt a találkozó végig, szinte bármelyik támadás gólt érdemelt volna, és lényegesen jobban álltunk, mint az előző összecsapás félidejében. 20 percünk volt arra, hogy legalább ledolgozzuk az egy gólos hátrányunkat. Végül a torna társgólkirálya, Ender Gábor gólja végérvényesen lezárta a találkozót és a döntőbe jutás kérdését. Nem maradt más hátra, mint készülni a bronzmérkőzésre, ahol a már nagyon ismerős Nagykáta I.-es csapata jött szembe, miután 8-2 arányban alulmaradt a Dunaharasztival szemben.
A bronzmérkőzésen két csalódott csapat játszott egymás ellen, és ez időnként meg is látszott a játékon. Annak ellenére, hogy 80 perc már a gyerekek lábában volt rendkívül színvonalas találkozó volt, mely nem éppen a mi szánk íze szerint alakult. Szép találatokat szerzett a két csapat, tetszetős volt a mérkőzés ritmusa is. Versenyt futott egymással a két csapat. Háromszor vezettek a 'kátaiak, mi pedig háromszor egyenlítettünk, Földi révén. Mindez az erőnket nagyban megmutatja. Így fordultunk az utolsó tíz percre. A 37. minutumban pedig jött Bodor, aki a legjobbkor szerezte meg a vezetést csapatunk számára. A hátralévő időben volt lehetőségünk a negyedik találatra is, de Szrapkó mentése is kellett ahhoz, hogy ne a büntetők döntsenek az éremről.
TKSE 3-4 Kartal SE (Földi Gergő, Kukléta Patrik, Nagy Dávid)
TKSE 2-3 Kartal SE (Kukléta Patrik, Földi Gergő)
A bronzmérkőzésen:
TKSE 4-3 Nagykáta SE I. (Földi Gergő 3, Bodor Tamás)
A négyes döntőben végül a harmadik helyet szereztük meg, előttünk a Kartal és a Dunaharaszti végzett, ahol az egymás elleni mérkőzésen 4-4-es rendes játékidő után 3-2 arányban a büntetők döntöttek a címvédő, azaz a Dunaharaszti javára. A négyes döntő gólkirályát (társgólkirályát) mi adtuk Földi Gergő révén, a szintén öt gólos Endre Gábor (Kartal) egyetemben. A legjobb kapus, Szrapkó László lett, aki szintén a mi játékosunk!
A csapat nagy ünneplést csapott az öltözőben, hiszen lehet, hogy csak egyszer, de a legfontosabb találkozón győzte le a Nagykáta csapatát. Az eredmény után, a hazafelé út igencsak élvezetesre sikerült, különösen a McDonalds-os megállás, ahol a vezetőség egy rögtönzött vacsorával fejezte ki elismerését az egyesületi életben páratlan, 80 csapatból harmadik helyen végző gyermekek felé!
A sorozat alatt parkettra léptek: Szrapkó László, Mózes Bence, Nagy Dávid, Kukléta Patrik, Bodor Tamás, Horváth István, Alföldi Benjámin, Koncz Sándor, Földi Gergő, Szrapkó Dominik, Pap Balázs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése